Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 109 meggyőződését és egy csomó véres jelenet s Karaffa rajzával kívánta a királyság és Ausztria ellen a gyűlöletet, elkeseredést a lehető végsőig tüzelni a minden oldalról megtámadott és élet-halál harczot vívó nemzetben. Így kezdett hozzá Mezőberényben említett tragédiájába, melyből az első jelenet egészen s a másodiknak egy része elkészült. Ebben a történelem alapján maga Karaffa és harmincz hóhéra lett volna a főszemély s bizonyára a borzalmak rajza lett volna benne a főanyag, a főczél pedig a nemzet lelkesitése az együttes fölkelésre, amit Szirmai szavaival eképen fejez ki: „Az imádság olyan kulcs, mely kinyitja a menny kapuját, de békóink lakatját nem fogjuk vele soha kinyitni. Erre kard kell, kard! csakhogy már beletörtek legjobb kardjaink. Természetes, mert egyenként próbálkoztunk. Egyszerre és összesen ! ez a varázsige, melyben világmozditó erő van. Oh istenem, csak egyszer lenne hazám egy akaraton! megmutathatnánk, hogy mi vagyunk az a nemzet, melynek ősapja Atilla volt." Ezzel egyidőben írta meg hattyúdalát, a Szörnyű idö-\, melyben a rettentő idők folytonos növekedéséről, a háborúról és döghalálról szólva, maga is úgy látja, hogy talán az ég kiirtásunkat tervezi. Nem mer remélni. Talán mind egy szálig elveszünk, vagy marad valaki, aki majd elbeszéli a történteket a világnak s ha marad, vájjon el tudja-e majd igazán beszélni s ha elbeszéli úgy, amint