Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

106 Petőfi-Könyvtár az ellenség kiontott vére lesz a vörös tenger, melyen átkelünk. így merít a vesztett csatákból lelkesedést, így bíztat, bátorít, így kíván meggyőzni s a csüggedést lerázza magáról, mint idegen, ráhullt szemetet és mindehhez hazaszeretete és folyton lángban álló képzelme, valamely bámulatosan világos és bámulatosan erős nyelvet alkotott, méltót ahhoz, amit ki akart fejezni. Az 1849-iki újévet egy más költeménynyel (Újév napján, 1849.) köszönti, melyben ugyanarra bíztatja nemzetét, mint Az élet vagy halál-ban. Nem bízná elleneink, e haramiacsordák ellen az ítéletet az istenre; tartson borzalmas véritéletet maga a nemzet, mig hírmondó csak egy marad belőle és ezzel végzi: Nekünk most az isten kevi^s, Mert ő nem eléggé kemény; Hozzád imádkozom, pokol! Az új esztendő reggelén : Öntsd szíveinkbe minden dühödet, Hogy ne ismerjünk könyörületet, Mig e gazok Közül a földön egy mozog. Európa csendes czímű költeményében ugyancsak 1849 elején büszkén emlegeti, hogy mig a nemzetek lecsendesültek s magára hagyták a magyart, addig a magyarság harczol a szabadságért, de éppen ez emelje lelkeinket és azért esdekel, hogy a