Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 99 hogy az ország az övé, vagy haljon meg; ő nem fél a haláltól, csak a becstelen haláltól. Harczoljon mindenki úgy, mintha Zrinyi Miklós unokája volna, mintha egyedül rá támaszkodnék a hon ; de akkor nem halunk meg, akkor miénk lesz az ország. Ne kérdezze a nemzet, hol az ellen ? A legnagyobb bent van a hazában, ezekre sújtson legelőször; akkor, ha ezeket kiirtotta, a külső ellenséggel könnyen elbánik majd. Általában augusztus második felében ugyanazon hangulatban, melyből augusztus 10-iki czikkét s föntebbi költeményeit irta, tehát legmélyebb elkeseredésében, írta még a Forradadalom, Hány hét a világ költeményeit. Mindkettőben a nemzetgyűlés gyámoltalansága ellen szól, éppen úgy, mint A nemzethez czíműben. Az elsőben az a főtárgya, hogy a nemzetgyűlés nem méltó a nemzethez, a néphez; a hazát nem a sors, hanem fiai alacsonyítják le, kik új lánczokat raknak rá. Ám inkább legyen öngyilkos a nemzet, hogysem ezt tűrje. De a haza nem fogja hagyni magát, élni fog dicsőn, szabadon s azzal végzi, mivel kezdte, hogy a gyáva halványul csak, dala a forradalom előjele. A másodikban népies alakban az Olaszország ellen megszavazott hadisegély miatt izgat. Végre A vérmező-i. írja a Martinovicsféle összeesküvők jogtalan lefejezéséről, mint a szabadság áldozatairól s befejezése ugyanazt a gondolatot fejezi ki, mint Az apostol-é, t. i. föl akarja keresni a dicső áldozatok hamvait. 7•