Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költészetünk 95 eredetiséghez, de sem az irodalmat, sem a szivet új kincscsel nem gazdagítja. Azonban a viszonyokban is van némi mentség. A forradalom, melyet átéltünk, talán tehetségeket sodrott el, talán tehetségeket akadályozott meg fejlődésökben. Egy rázkódtató viharos korszak után, mely minden régibb viszonyt alapjában feldűlt, nem egyhamar alakul meg új költői irány s lesz élénk a közfogékonyság. A költő nem könnyen találhatja meg a közszellemben a nagy eszmét, érzést, mely lelkesítse, vehet költői benyomásokat s lelheti meg kora üterét. Hoz-e az idő lyránkra új lendületet, vagy általában a lyra lesz-e az a tér, hol a szellem alkotóbb erővel teremt? kérdések, melyekre ki sem felelhet. Történjék bármi, nincs okunk kétségbeesni. A magyar lyrában nincs visszaesés, csak pangás s a visszahatás, mely a népelem kinövései ellen nyilatkozandik, meghozza költőit. E visszahatás jelensége még magokban a par excellence népies költőkben is kezd nyilatkozni, legalább jelenségeket látunk, melyek ilyesmit sejtetnek. De az Ítészeinek nem szabad elnémulnia. Hallatnia kell szavát a jelen és jövendőért egyaránt. Részemről, mig egyfelől Petőfi élete s költészetéről irva hálaadómat hiszem lefizetni azon költő iránt, kinek költészete első ifjúságom álmait körüllebegte, addig másfelől mintegy megkönnyülve érzem magamat, hogy szót emeltem lyrai költészetünk bajairól akkor, midőn a hivatottabbak hallgatnak.

6

7)