Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

76 Petőfi-Könyvtár nem mennek, egyedül a Petőfi utánzását tartják költészetnek s minő ellenmondás! éppen akkor, midőn az egyéniség jogát kívánják tiszteltetni s az eredetiségnek gyújtanak tömjént. De ez mindig igy volt. A lángelme hatása nagy s bizonyos ideig csaknem kizáró. Még árnyoldalait is, mik kora és életviszonyaiból folytak, varázs övedzi, az epigonok pedig, kik soha egy költői stilt sem tudtak tökélyesíteni, először is ezeket tanulják el, hogy végletekre víve, mielőbb elhasználják. De Petőfinek nemcsak költészete lel követőkre. A maga idejében Byron öltözetét, modorát sem utánozták többen. Nem volna nagy kár, ha Petőfi életéből még azt is ki nem betűznék: a költőnek nincs szüksége tanulmányra, s ez új tan nem találna igen buzgó hivőkre még irodalmi közlönyeink közt is. Bizonyos szánalommal nézik le, ki tanulmányt emleget, s ha valamely fiatal költő ily hirbe jő, már többé nem lángelme, nem tehetség, nem költő. Nagy bűnt követett el, melyért halhatatlanságával kell lakolnia. Erre Ítélik a halhatatlanok, kik még élni sem kezdtek. S mi az a tanulmány ? Vájjon értik-e, kik emlegetik s Petőfire mernek hivatkozni ? Bizonyosan nem azon pár kézikönyv, melyet egynémely tanár irt, bölcsen tanítván, mit maga sem tud vala; sem lapjaink itészi phraseologiája, mely az értelmet megzavarni s az izlést kioltani igyekszik. A költői tanulmány: az élet; önmaga a költő s a világirodalom nagy szellemei. Nem volt nagy költő, ki e három