Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költészetünk 53 Császár Ferencz meglehetős egyoldalúan és igazságtalanul bírálta meg az Irodalmi Őr hasábjain. Azon mesterkélt, idegen és enervált költészet, melyet Császár képviselt, a legélesebb ellentétben állott Petőfi eredeti szabad és erőteljes genialitásával. 0 föl nem foghatván Petőfit, éppen azon oldalról támadta meg, mely méltánylást érdemlett volna. A nyerseségben nem látta az erőt s eredetiségét <jsak bizarrságnak nézte. Szemére veté a hanyag formát és verselést s nem vette észre az új formákat, bámulatos könnyűséget s a legépebb magyar nyelvet, melyen valaha magyar költő énekelt. Nem népdalait emelte ki, mikben Petőfi mindvégig legnagyobb maradt, hanem oly költeményeit, melyek kevésbbé kitűnők s hordozzák magukon szellemét. Egy pár izetlenség és túlzás elfogulttá tette s a szempont, melyből fölfogta, hibás levén, szigorú itélet helyett igazságtalant kellett mondani. A Császár által megkezdett harczot a Honderű folytatta végleheletéig. Az akkori szépirodalmi közlönyök a mostaniaknál csak igen kevéssel képviseltek határozottabb széptani irányt. Politikai érzület, rokonszenv dolgozótársaikhoz, s ellenszenv versenytársaik iránt adták meg szinezetöket. A Honderű aristokrát elvek és szokásoknak hódolván, idegen iskolák felé hajlott, s valami vizenyős erőtlen salonköltészet közlönye lőn. Természetesen üldöznie kelle Petőfit.

3

8) Elébb a Pesti Divatlap, később az Életképek szólaltak föl mellette, Vahot Imre a Pesti Divatlap szerkesztője, mig Petőfi lapja