Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költészetünk 37 meglehetős magas állású hölgyhöz, kivel hasonlókép nem volt mélyebb viszonya.'

2

7) Még nem szeretett igazán. Mindez túláradozása volt egy szenvedélyes szívnek, kit az érzéki kéjek némikép blazirozottá tettek, de mély érzéseit hűn megőrzé s forrongó természete egész hevével keresi tárgyát. Megunta sivár életmódját, szellemibb viszony után vágyott, a dicsőség babérai mellé a szerelem rózsáit óhajtá, rideg szobájába egy nőt. Benne éppen annyi regényes és kalandor vágy volt, mint csendes családias érzés. Amint komolyodott, kedélye mindinkább mélyült. Hány költeményét idézhetni kedélye ily mozzanataira! Egy barátja beszéli, hogy egy karácsony szombatján szokatlan csendes hangon szólítá meg: „Jer, barátom, ma este hozzám, — mondá — ma a családok ünnepe van, nekünk nincs családunk* viraszszuk át ketten az éjt, ne legyünk egyedül !"

2

8) . . . S midőn később azon leányba lesz szerelmes, kit nőül vesz, minő hűség, kitartás és szenvedélylyel vívja ki az ellenkező szülék hatalmából s mint férj, mennyi gyöngédség és szerelemmel veszi körűi! Különben általán véve nem igen udvarolt a nőknek. Nem eléggé ügyes s egy kissé vadócz volt. Kevés ismeretséget, még kevesebb hódítást tőn. Nem volt sem csinos, sem beszédes fiatal, kivel jól elmulatnak a nők. Termete inkább alacsony, mint magas, némi kihívó, hetyke magatartással. Válla, vézna terme-