Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

32 Petőfi-Könyvtár újabb üdvözletet vesz költő társaitól. Az ifjúság és nők kedvencze s körüle egy egész fiatal irodalom képződik. Költészetén kivűl sokat tesz népszerűségére egyénisége is. Költeményeiben egész keblét, egész életét tárta föl. Kalandor élete közszájon forgott. Mindenki tudott róla egy mulatságos adomát. Eszménye volt a szilaj magyar ifjúságnak, mely tettszomjtól pezsgett s hazáját nagy és hatalmasnak álmodta. Ö pengette mindezen húrokat, dalait visszhangzá az ország. Mindez teljes mértékben felkölté önérzetét, becsszomját. Magyarország legbüszkébb emberét azon sötét zugszobában kellett keresni, hol egy borzashajú, barnás halvány, ingerlékeny és kiilöncz ifjú lakott, ki verseket irt, korhelykedett, világmegvetést negédlett s teli volt becsszomj, önbizalom és merészséggel. A népből szakadt ki, sokat hányódott a társaság alsóbb rétegei közt. Ösztöne, hajlamai s élményeinél fogva demokrata volt. Ide párult még költői hóbortja, mely szerette a bizarrt, szertelen becsszomja, mely untalan sarkalta, hogy feltűnjék. Mindez sok tekintetben különcczé tette. Nem csak az irodalom, hanem az élet és társaságban is szerepet vágyott volna játszani, azonban talán viszonyai és formái közt nem tudván eléggé mozogni, megvetni látszék azt s különczségeivel akart hatni. Meglehet, eleinte öntudatlan, de később a negédlés nem hiányzott; aztán sokkal inkább