Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Jegyzetek

Petőfi Sándor és lyrai költésze'linlc 119 ködik, s eredményeit jelmondatokban és gnomákban szereti letenni s mely nem a kardnak, de a tőrnek vagy késnek élivel szándékozik behatni az élet és természet titkaiba". Mily fordulat veend Petőfi ezen uj phasisában, melynek kezdetén áll, azt nem lehet előre meghatározni; annyi bizonyos, hogy költői ereje még mindig növekedésben van, s azért bátran jósolhatjuk, hogy ezentúl is oly szerencsével fog haladni költői pályáján, mint eddigelé." * 4

0) Ez a felszólalás ugyanegy időben jelent meg a Pesti Hírlap-ban (1847 máj. 14-én) és az Életképek-ben (máj. 22-én). Az Eötvös helyes felszólalása némileg a Pulszky-féle bírálatra is vonatkozik. Egész terjedelmében a következőleg szól: „Bírálatot Ígértem Petőfi Sándor költeményeiről. Most, midőn e' szavam beváltásához készülök, érzem, hogy olly valamit vállaltam magamra, minek megfelelni nem tudok. — A' lyrai költészet, melly nem fárasztó munkának, hanem pillanatnyi fölgerjedésnek gyermeke, melyben a' költő nem aestheticai theoriák létesítését keresi, hanem legbensőbb érzelmeit fejezi ki, 's melly csaknem öntudatlanul árad el ajkairól, hasonlóan ama kis patakokhoz, mellyek hegyes vidékekben a' sziklák alól néha erőszakkal kitörnek, mert a' bérez nem zárhatja többé magába gazdag forrásait, — a' lyrai költészet érdemeit a' kritika bonczkésével méltányolni, felfogásom szerint, nem lehet, - 's főkép én nem érzek e' műtéteire semmi hivattaiást magamban. — Egyike vagyok azoknak, kik a' csalogánynak énekétől elbájolva, nem igen kérdik: mennyire szabályos rithmus szerint zengé el énekét, — kik, ha a' virág színein 's illatán örültek, hogy botanikai nevét feltalálják, kelyhét széttépni nem szokták: ki várhat tőlem szabályos aestheticai bírálatot, főkép miután Petőfi költeményeiről szólva, még elfogulatlannak sem mondhatom magamat, kevés költői mű lévén, melynek több kedves benyomást, több valódi élvezetet köszönnék, mint