Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Jegyzetek

Petőfi Sándor és lyrai költésze'linlc 117 ber halálának befolyást az egész emberiségre, itt az egész eszme dagályos. Bármily épnek s egészségesnek látjuk is Petőfi költői természetét nép és szerelemdalaiban, mégis ő sem kerülhette ki egészen az úgynevezett világfájdalom beteges állapotát, melynek valódi oka nem eléggé világos, mert kedvesének halála még nem fejti meg ezen lelki állapotát, minthogy ezen catastroph előtt szintoly mérges verseket találunk nála, mint utána, melyekben szerző oly komoly képeket vág, mintha a földet reggelire, mint egy gombóczot, le akarná nyelni s a tengert áldomásul kiinni, pedig összes panasza az, hogy a critica méltatlanul bánik vele, s hogy pénze nincs, mit Heine-féle gúnynyal említ többször. De azon ellentét, melyben a költőnek gazdag és kincsekkel telt phantásiája szegény üres zsebéhez áll, Magyarországon nem újság, ezt már annyiszor láttuk, hogy Petőfi sem képes érdekessé tenni; a modor azonban, melyben több ily nemű dalai Írattak, hol csak azért melegíttetík fel az olvasó kedélye nemesebb érzelmekre, hogy a dal végén a legmindennapiasabb prosaiság hideg vizével leöntessék, egyáltalában nem javaiható; a költészet méltóságával nem férnek össze az ily bajazzóféle elménczkedések, a nemesebb érzelmekkel nem szabad pajkos játékot űzni. — Világfájdalmából azonban Petőfi nem sokára kiépül egy szép költeményben (483 lapon), melynek végin azonban egy hamis és keresett kép (a bánat sötétre festi a fehér szivet) az egész kerekdedségének árt, pedig különben költőnk az ilyenekre jól szokott vigyázni s felette ritka nála a költemény, melyben a gondolat egysége s az előadás kerekdedsége el volna tévesztve; mi alig találtunk többet, mint hármat-négyet, mert ilyennek tartjuk népdalát: Mi nagyobb a nagy szent Gellért hegynél 187. 1., melynek vége erőtetett; a fergeteg leírását, Oda nézzetek 450. 1., melynek vége bágyadt, A magyar nemzet 534.1., hol a föld isten kalapjának s hazánk pedig bokrétájának mondatik, mi komoly költeményben kirívó, keresett kép, végre egy