Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Jegyzetek

108 Petőfi-Könyvtár szépségű Eratója, nem Pindar nagyszerű Polyhymniája, nem azon élénk, takaros, csintalan lény, mely Béranger dalaiban, hol mint istennő, hol mint grisette szól hozzánk, nem a kékszemű, halvány arczú, mély kedélyű, lantos német lány, mely Göthe s Uhland költeményeivel oly bűvös viszhangot ébreszt kebleinkben, hogy ezek még soká utánhangoznak, mikor e lant már régen elnémult; nem is az olaszok tündére, mely bűvös pálczájával az álmok csillogó országába varázsol bennünket. Petőfi musája a magyar köznép regéiben élő királyleány, mely mind amellett, hogy haja arany, könyűje gyöngy, s mosolya rózsabimbó: mégis mezítláb megyen le a patakra, hogy kedvesének ruháját mossa, s piros csizmát ölt vasárnap, midőn templomba készül; egyébiránt hétköznap reggeltől napestig mindig danol. Danol pedig jó és rosz kedvében, danol munkánál és tivornyánál, danol, ha szeret; danol, ha haragszik; mert Petőfi musája haragos és daczos kis lány ám, mely tudja azt, hogy ő szép, s hogy danolásának az egész vidék örül. Hogy ne haragudnék meg azután, ha valaki oda áll s figyelmezteti arra, hogy némely dala gyöngébb, hogy némelyikből kirí egy-egy hamis vagy durvább hang. Pedig a jámbor figyelmeztető, ki gáncsot keres, nem ellensége ám a szép leánynak, hanem barátja, ki öt még hangzatosabbnak, még Ízletesebb öltözetünek szeretné látni. Ily baráti figyelmeztetésnek s nem valami ellenséges zsémbelődésnek vegye Petőfi bírálatunkat is, mely musájánál épen nem szükségtelen, mert a bájos királyleány elhagyta apja királyságát, s bejárta vándorolva nagy Magyarországot, sőt végtére meg is telepedett Pesten s midőn tapasztalta, hogy dalai több figyelmet gerjesztenek Momusnál mint Plutusnál, a kincsek istenénél, még a világfájdalom divatos betegsége is reá ragadt, melyből ép természeténél fogva csakugyan kigyógyult már, de „a gondolat betegeskedő halványszine mé^is letörölte a falusi királyleány arczárói az elhatározás bíborát", mert ime, német módra philopálásnak indult, s vizsgálja a mindenségnek