Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

A „Felhők" eredeti kiadásának lenyomata

90 Petöfi-Könvvtár VI. Voltak barátim, jó embereim .. Oh mért meg nem halának! Sirhalmaikra mostan könnyeim Folynának, S virágot termesztene Fölöttök könnyeim özöne. Meg fognak halni majd, De egyik régi barát Sem nyer tőlem könyűket, csak sóhajt, Csalódás kínos sóhaját; S ha ez leng rájok: Sírhalmukon elszáradnak a virágok. VII. Szállnak reményink, e szép madarak Midőn legjobban szállanak, S szíják a mennyei tiszta léget, Hol már sas sem tanyáz: Jön a való, e zord vadász, S lelövöldözi őket.