Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

KILENCZEDIK SZIN. A daczos szellem nem fejezte be harczát. Unottan és kétségbeeséssel menekült a világ képeitől ; de a nagy sejtelem kapcsán, mely az emberiség sorsát ölelte magába, harczra fog kelni még egyszer a történelem logikájával. Azzal a logikával, mely nem tür ellentmondást, mely lezúzza azt, ki neki ellenszegül. Az elaggott Faust is érzi ennek a logikának súlyát, mikor népboldogító eszméi közepette akadályokba ütközik. Az eszmék sorsa mindig ugyanaz. A szabadság mindig beleütközik a szolgaságba; az igazság a hazugságba. Mert a szolgaságnak és hazugságnak is megvannak a maga prófétái. Ezek a próféták sohasem halnak éhen, sem bitón. De a szabadság és igazság mögött mindig a börtön és bakó leselkedik. Igazság! alszol ? vagy meg is halál ? A férfi méltó volt rá, hogy nyakáról Aranyláncz függjön ; s ime a helyeit Ő függ, ő függ ... a hóhér kötelén, Petőfi-Könyvtár IV. 5