Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

ELSŐ SZIN. Az Én, a daczos és legyőzhetetlen szellem, megjelenik a színen. Előtte a ragyogó kék ég perszpektivája. Szeme a távol messzeségbe néz, az elvándorló madár röptét követi; de lelke túljár a szemhatáron, túl az életen s abba a birodalomba akar hatolni, mely túl esik ismereteink körén. Eltűnő álomnak képzeli a madár röptét, eltűnő álomnak az életet, mely elröpül, de vissza nem tér sohasem. 3*