Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Bevezetés

Felhők 23 Beások a föld közepéig, Lőport viszek le, És a világot a Levegőbe röpitem . . . Hahaha ! Minden húr elszakadt már, itt növekedett meg a pesszimizmus lavinája oly nagyra, hogy egy nagyszerű összefoglaló remekműben nyerjen kifejezést. Ez a remekmű: a Felhők. Egy kis magyar helység, Szalk-Szent-Márton volt tanuja a költő ezen nevezetes korszakának. Nem is lehet nagyobb ellentétet gondolni, mint Petőfi lángelméjének ezen alkotásait, melyek a költői képzelő erő legszéditőbb magaslatain járnak s az egyszerű, igénytelen falut, a maga nyugalmas vidékével, a szegényes házzal, hol lakott és még szegényesebb szobával, melyben a költeményeket írta. A Felhők minden darabja, az elsőtől az utolsóig ott született meg. Az irodalomtörténet nem sokat törődik Petőfinek ezen alkotásával. Nem is tulajdonított neki nagy jelentőséget. Félre is érti. Petőfi egész peszszimisztikus költészetét csupán a divatnak tulajdonítja. Byron és Shelley hatását keresik benne. Petőfinek ismernie kellett ezen költőket, de nem táplálkozott belőlük. Nem lett volna poéta, ha ilyen lelkiállapotban nem forgatott volna olyan müveket, melyek lelke hangulatának leginkább megfeleltek. Voltak más költők is, kik hasonló húrokat pengettek. Goethe Werther-je óta az egész európai költészetben divatos volt ez a hang. De Petőfi divat-