Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Bevezetés

Felhők 17 így rohanták meg minden oldalról a sors csapásai. Nem is egymásután, hanem egyszerre, hogy föl se tudjon lélegzeni. Nem csoda tehát, ha Petőfi ekkor állandóan a lázadás és kétségbeesés közt hánykódott. Még a legerősebb léleknek is le kell roskadnia ennyi csapás súlya alatt. Petőfi nem roskadt le, de megingott. Lelke fájdalmasan vergődött. Költészete új színt [ölt, melyben minden vigasztalan. „Perczenkint mindjobbanelsötétül láthatárom",mondja 1845-ben, Jókai Mórhoz irt versében. Végre az egész láthatár elborul, s Petőfi költészetének eddig napsugaras, derűs egét mindenfelől komor felhők borítják el : a Felhők. II. Itt már a pesszimizmus homálya borong Petőfi költészete fölött. A Felhők nem is pesszimista költemények, hanem a pesszimista gondolatok valóságos lavinája Hogyan is verődhetett össze ennyi pesszimista gondolat egy tömegbe? Erre kell megfelelni. A felelet egyszerű. Hogyan keletkezik a lavina? Kicsiny hótömeg indul el az Alpesek szédítő csúcsairól. Semmisem tartóztatja föl. Útjában mindenütt hómezők állanak. A friss hó reátapad a hógomolyra és mind nagyobbra növeli. így rohan alább és alább a hósivatagon, mind nagyobb és Petőfi-Könyvtár IV. 2 1 ; 115VCL