Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Bevezetés

14 Petőfi-Könyvtár úgy bántak vele, mint a favágó a maga görcsös tuskójával. Belevágták fejszéjüket s mivel úgy találták, hogy kemény: ráfogták, hogy nem sokat ér. Félredobták hát az irodalomtörténet egyik félreeső zugába, hogy más se próbálja meg rajta erejét. Előkeresem a sötét zugból ezt a súlyos fadarabot s kezembe veszem a fejszét, hogy fölaprózzam és hasznossá tegyem az irodalomtörténet számára. I. A költő Felhők-nek nevezi. Mi elfogadjuk a czímet és belepillantunk. Hatvanhat költeményt találunk benne. Szenvedélyes felkiáltások. Víziószerű képek. Rejtélyes feliratok. Mit jelent ez a különös mű ? Nem értjük. Valamint, hogy nem értjük meg a természeti tüneményt sem, ha nem kutatjuk az okot, mely előidézte. A szivárvány, a napfogyatkozás, a mennydörgés is különös dolgok; de ha ismerjük az okokat, melyek e természeti tüneményeket előidézik, minden érthetővé válik. A szellem művei is éppen ilyen természeti tünemények. Ha meg akarjuk érteni: csak a lélek mélyére kell tekintenünk és minden világos lesz előttünk. Vizsgáljuk meg Petőfi lelkét abban a korszakban, mely a Felhőket megelőzte. A huszonkétéves ifjú áll előttünk, kezében a lángész diplomájával,