Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

A „Felhők" eredeti kiadásának lenyomata

Felhők 117 LXI. Voltak fejedelmek, A kiknek emlékoszlopot emeltek, Magast és fényeset, Melly hirdeté nagyságukat, Melly hirdeté jóságukat. És hol van az oszlop ? elesett! El kellett esnie, Mert hazugsággal volt tele. Az idő igaz, S eldönti, ami nem az. Ott áll a sír most emléktelenül, Az eltörött helyett mást nem tevének De nem ! hisz örök átka nemzetének Sötét oszlopként rajta nehezül.