Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

A „Felhők" eredeti kiadásának lenyomata

Felhők 103 XXIX. Mosolygjatok rám, oh mosolygjatok, Ti szép leánykák szemei! S én el fogom felejteni, Hogy már ollyan sokszor megcsaltatok. Véljük, hogy a lyányok szíve az ég, Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak. A lyányi szív csalárd folyó csak, A mellybe sugáraikat veték Az égi csillagok.... Ki ott mennyet keres, elnyelik a habok. XXX. Ha a sírban megszáradt szíveket Mind egy halomra hordanák, S meggyújtanák, Ki mondja meg: Hány színű lenne majd e láng?