Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)
Színész-élet, katona-élet
50 Petőfi-Könyvtár ték, ha a sors keze el nem tereli a röpülő bajonétot! A silbakon Horatiust, Schillert olvasgatta s a faköpönyegre verseket irt. Egyszer Sass István barátjával sétált s közben jövendőjéről, reménybeli Olaszországba való masirozásáról beszélt. Mikor Sass a pálya s a jövendő nehézségeiről beszélt, Petőfi igy szólt: Érzem barátom, hogy nem mindennapi embernek születtem ! Sass István a sarki lámpához vitte s azt mondja rá gúnyosan: Hadd lám, nem pirulsz-e el ezen bátor nyilatkozatod ismétlésére? - Igen, felelt Petőfi, újra mondom, érzem magamban, hogy nem mindennapi embernek születtem. 1840 márczius közepén indult az ezred bregenzi mars-rutájára. De útközben értesültek róla, hogy az ezredet Zágrábba kommandirozták. Menetelés közben azonban tífuszos lázt kapott s az ezred-kórházból 1841 január 21-én „javultan" távozik. Kupis Vilmos közlegény társának a barátsága enyhítette itteni szenvedéseit, kihez két költeményt irt. Ez hat évi katonáskodás után káplár lett s később Keglevich Jánosnál gazdatiszt. Petőfit később is meglátogatta, aki szeretettel emlékezett reá. A terhes katonai szolgálat Petőfit megint beteggé tette. Vérköpés vett erőt rajta s szeptember elején Zágrábban újra kórházba került. A Superarbitrirungs-Liste azt mondja róla, hogy: „Gyenge