Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Színész-élet, katona-élet

Szinész-élet, katona-élet 43 hallja, amint Rónai színész után k'érdezősködik. Rá befut anyja, zokogva borul nyakába s csókjaival, könnyeivel árasztja el. Szülői hívására ekkor otthagyja a színházat, velők megy Szabadszállásra, ott tölt pár hónapot „unatkozva és verset faragva, mialatt apja és anyja kifőzték, hogy túl a Dunán egy mérnök rokonukhoz küldik. így akarták elvonni a színészettől." De a színészet varázsa minduntalan vissza-vissza vonta a forró deszkákra a mi költőnket. Hadd mondom el itt dióhéjban színészete történetét. A Rónai néven való szereplés nem számitható szinészpálya-számba. Igazi szinészkedése Székesfehérvárott kezdődik, ahová november elején ment s földije, Szuper Károly, kun gyerek, későbbi színigazgató ajánlatára vétetett fel Szabó József társulatába. Némethy Györgygyei lakott a régi fehérvári színház mögött egy keskeny utczácskában, közös ágyuk volt, két-két váltó forintot fizettek érte havonkint. Szabó színigazgató azelőtt kórista volt a Nemzeti Színháznál s 1842 október havában lett vidéki direktor, pályáját Székesfehérvárott kezdte meg. Rendezője Almási István volt, aki Petőfit orrhangos kiejtése miatt nem szerette. Egyszer megkínálták, hogy a beteg sugó helyett üljön a lyukba, ott talán több hasznát veszik, mint a színpadon. De Petőfi annyira megneheztelt ezért, a szerinte dohonestáló ajánlatért, hogy haragosan ment haza, nem is vacsorált, aludni se tudott s másnap reggel egy „A sugó" czimű tiz strófás