Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Színész-élet, katona-élet

Szinész-élet, katona-élet 41 megnyugtatni zavarában Petőfi a gyanút fogott apát. De az kategoricze kijelenti, hogy: — Majd együtt megyünk! Azzal kézen fogta a fiát és indulnak. Hová? azt Sándor tudta a legkevésbé ! Végre egy átjáró-háznál, amely éppen épülő félben volt, az öreg valamely esetleg lehulló téglától tartván, előre siet, bemegy az átjáró-házba s annak kijáratánál várja a fiát. Várhatta. Sándor — megugrott. Ez aztán borzasztóan elkeserítette az apát ugy, hogy ezután minden rosszat föltett felőle s keserű szívvel távozott. Petőfi pedig eliramodván a szigorú apai szemek elől, addig kerülgette a Nemzeti Szinház tájékát, mig nagynehezen odavették statisztának. Ekkor hordta a szereplőknek a tormás virslit, meg a sört s „estenden pár krajczár adományért lámpával hazakísérte a színésznőket", szóval fényes lelkéhez nem méltó szolgai munkát végezett. Hej! a lámpással hazakísért művésznők — voltak bár elsők a maguk művészetében — nem sejtették, hogy király az, a költészet leendő fejedelme, aki lépéseik előtt világit, mint ahogy világítani fog egy nemzet lépései előtt a szabadság felé. De büszkék lettek volna rá, ha tudják ! Nagy nyomorúságában a véletlen szerencse egyszer segítségére jön. Kint bolyong a Rákoson, talán szárnyas ábrándok tündér-lován engedi vágtatni gondolatait, talán akkor hangolja lelkében