Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Búcsú a szülői háztól

Búcsú a szülői háztól 37 És a beteg költő szive feldobogott, az ereje újra visszatért, vándorutjára újra aczélozta fáradt izmait, hiszen az ő költészete elhatott már a nép szivéig! Ő betöltötte hivatását s most uj, nagy küldetésre indul A szabadság nagy napja felé! ... És azért a messze távolban fölmerül a távoli rónán a szülei ház édes képe s az a siró asszony, aki kezeit tördeli, kendőjébe temeti könynyes arczát, mert hiszen a költő érzi és tudja, hogy a nagy világon „Nekem van a legszeretőbb anyám!"