Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)
Első ifjuság
28 Petőfi-Könyvtár verte a fiát, s azzal, bár csak egyelőre, a szép ábránd szertefoszlott. Pedig amit az ifjú lélek magába szivott, azt nem olyan könnyen lehetett onnan kiverni. Évtizedekig éit benne az ifjú ábránd, a festett világ szeretete, s mint hírneves költő, annyi keserű csalódás, betegség, nyomorúság után, melyet a színészetnél s a színészetért kellett szenvednie, megint csak visszatér a világot jelentő, de annyira szálkás deszkákra, hogy még a férfikor józan esze sem tudja egészen kigyógyítani belőle. Első gyerek-szerelme is ekkor ébred . . . Egy gyerekleányka tetszett meg a gyerek-ifjunak, aki versbe öntötte érzelmeit, s megszületett az első szerelmes vers, amely kétségkívül nem volt remeke a Petőfi poézisének, de melyet kegyelettel őriznénk, ha megvolna, mint a hogy kegyelettel olvassuk ez időtájt Aszódon irt diák-bucsúversét, melynek az a czime: ..Búcsúzás 1838-ik évben" Ez a költemény, mely évzáró ünnepélyre készült, s melyben tauulótársai nevében tanárától vesz búcsút, egyike költészete első zsengéinek. A vers hekszameterekben van irva, nem közönséges ügyességgel a klasszikus formában, melynek ugyan később is tanújelét adta, de hogy ebben a korban milyen könnyűséggel bánt a nehéz klaszszikus versformával, bizonyítja csak ez egynehány sor is, amelyet a „Búcsúból" ide iktatok:
