Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Gyermekévek

20 Petőfi-Könyvtár juhászkodott és hamar letörtek a szarvai. Egy az öreg Petrovics mészárszékében alkalmazva volt legény, Töri József beszéli 1827-ből, hogy „a kis Sándor apja nevenapján köszöntő-verset mondott s midőn elvégezte, apja szemeiben könnyek csillogtak. Nem bánta aztán a gyerek beszélgetéseit." Mindez adatokat Pásztor Ferencz mondja el Petőfi gyermekkori lakhelyéről. Ez a gyermekkori lakhely, amilyen egyszerű volt, olyannyira kedves lett a mi költőnknek. A virágzó akáczok a homok szélén, a törpe-füzek odakinnt a mezőn, a távol fehérlő szikes s a hajló aszu-fii nyári alkonyatkor, a piruló hajnal tündérvilága a végtelen rónán, a fényes, fülledt napsugárban rengő délibáb, a kolompoló gulya s „pattogása hangos ostoroknak" megmaradt a fejlődő lélek mélyén kitörölhetetlenül. Azok a kis nádfedelű házak, a deszkapalánkok, a juhnyáj, meg a gémes kutak vele mennek majdan világgá s övezzék bár a Kárpátok bérczei vagy Erdély őserdeje, lelke visszavágyik a rónára, a Kiskunságba, amely olyan neki, mint egy nyitott levél s vannak belé irva szép, nagy gondolatok . . . Orlay Petrich Soma, aki annyi jó és rossz napot töltött el Petőfivel, azt irja gyermekkoráról emlékezvén, hogy meglehetős élénk, pajkos gyerek volt és. egy kicsit engedetlen, ami az apát sokszor kemény bánásmódra kényszeritette. A költő kedves barátja és lakótársa Orlay még egy kis epizódot beszél el, mely a bordalok ké-