Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 87 jó barát. Délig igen jól mulattak. Petőfi szokás szerint, ha egyszer fölmelegedett, nagyon kedves volt. Ebéd után a házigazda more patrio a férfi társaságnak egy kis parázs ferblit indítványozott, amit nem is szokás visszautasítani. Tompa szenvedélyes ferbliző volt, le is ült egy szóra. Hát Petőfi úr nem játszik? — kérdé a házigazda. Mire Petőfi valami sajátszerű, haragos hangon válaszolta: — Nem játszom. Hát nem kínálták többet, hanem hozzá láttak a többiek a „vizi"-hez, meg a „besszer"-hez. Egyszer csak jön Tompa elhűlt képpel Szentiványihoz s azt súgja neki: Képzelje csak, Petőfi fogat s el akar menni tüstént. A házigazda azonnal előveszi a kászolódó vendéget s kérdi tőle, hogy mért akarja őket itt hagyni ? Mire Petőfi büszkén válaszolt: Én az olyan háznál, ahol leülnek kártyázni, mikor én itt vagyok, egy óráig se maradok tovább ! — Uram, — mondá erre Szentiványi, — hiszen mi is tudjuk, hogy ki az a Petőfi ? Ismerjük remek költeményeit s dicsérjük érte. De a költő Isten adománya, s arra, amit Isten adott, nem szükség büszkének lenni! E szóra oda néz Petőfi Tompa szemébe. — Te, Miska. Ez jól megfelelt nekem. Derék ember ez! Maradjunk itt!