Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 103 — Ez szörnyűség! Mutasd ! — Nem én, — felelt Petőfi, — elteszem emlékül, — s azzal zsebre vágta a lapot. Lön szörnyű nevetés. Halász elrohant s kis idő múlva jön vissza diadallal hozván a lapot. — Ugyan felültetett mindnyájatokat Sándor, — mondá, — egy szó sem igaz, semmi sincs a lapban. — Azért mégis úgy megijedtél, hogy a hópihéd elolvadt. Épp akkor volt Halász Józsinak a Honderűben egy érzelgős költeménye: „A hópihe". (Degré Visszaemlékezéseim.) Szaván fogta. Egyik vasárnap a déli órában diszes közönség hullámzott a Váczi-utczában. Petőfi is ott sétált néhány barátjával. A városház felé eső sarkon egy üres targoncza hevert. Azt kérdi Petőfi Pálffy Alberttől: Mennyiért tolnád végig a Váczi-utczán ezt a targonczát ? — Ingyen, — felelt Pálffy, — ha te bele ülsz. Petőfi szó nélkül bele vágta magát a targonczába, kezeit keresztbe fonta és rá kiáltott Pálffyra: — Toljad hát no ! Pálffy megereszté hosszú lábait s három lépéssel az utcza másik oldalára sietett, hogy meneküljön barátai hahotája elől. (Degré Visszaemlékezéseim.)