Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

68 Petőfi-Könyvtár iránta ébren tartotta az a körülmény, hogy Sass István éppen Kappel házában lakott, s a szép leányról többször volt köztük szó. Egyszer Pákhnál voltak együtt s a szó a pénzre, erről Kappel bankárra menvén át, a költő igy szólt Pákhoz Emiliáról : — Nem is tudod, hogy ez a leány lutheránus. — Annál könnyebben nőül veheted, nem lesz vegyes házasság, — felelte Pákh. — Ha van bátorságod, menj és kérd meg! — Azt hiszed, nincs bátorságom ? — Persze, hogy nincs, — felelte Pákh. Ez a föltevés nagyon fölingerelte Petőfit, aki daczczal vágott vissza: — Azért is megyek és azonnal megkérem. Ezzel magára öltötte mentéjét és egyenesen a bankár lakására ment. Ott irodájába lépve, igy szólt hozzá: — Én Petőfi Sándor vagyok, mindent ott szoktam kezdeni, ahol más végzi; van szerencsém megkérni Emilia kisasszony kezét. A bankár mosolygott s fölvitte családjához. Itt a szokásos bemutatások után a leány, aki őt híréből ismerte, beszélt vele valamit az irodalomról. Petőfi csakhamar eltávozott s noha a bankár olyasmit mondott neki, hogy ő minden tisztességes fiatalembert szívesen lát házánál, csak vezettesse be magát a csa-lád valamely ismerőse által, a többi aztán Isten kezében van: többé sohasem látogatta meg a családot.