Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

62 Petőfi-Könyvtár nagyok egyaránt hallgatnak; boldogok a szülők, akik ilyen dicső fiút adnak a hazának. Ezzel aztán az öregnél elkészítve a kedvező hangulatot, visszament a rektor a lakására; de nem szólt Petőfinek arról, hogy hol járt. Este felé aztán együtt ment el vendégével az öreg Petrovicshoz. Ezt a találkozást örökité meg Petőfi a „Füstbe ment terv" czimü költeményében: Egész uton haza felé Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám ? S a kis szobába toppanék . . . Röpült felém anyám . . . S én csüngtem ajkán szótlanul, Mint a gyümölcs a fán. Az életmentő. Abban az időben, mikor Petőfi Dunavecsén hosszabb ideig tartózkodott szüleinél, kiáradt a Duna, szakgatta a partot. Egy este együtt sétált a parton három barátjával: a rektorral, a káplánnal és a preczeptorral. A rektor járt szélrül a viz felül. Egyszer csak leszakadt alatta a viztől alámosott part s a rektor bele zuhant a hullámokba, melyek az örvény felé sodorták. Ekkor Petőfi gyorsan bele ugrott egy fűzfához kikötött halászladikba s kezébe ragadván az evezőlapátot, elérte a csónakkal a már fuldokló rektort. Feléje nyujtá a csónakban heverő halászszigonyt, mialatt oda szólott neki: