Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

38 Petőfi-Könyvtár felhívás után, melylyel egy kis jövedelem is járt, nem hordhatta már a fakó köpenyeget, hát eladta ugyancsak három forintért az ágról szakadt Petrovics Sándornak, akiből aztán a világhírű Petőfi lett. Cserna már most, ha a köpenyeg árát kérte K. barátjától, Petrovicshoz utasította, mint aki azzal a kötelezettséggel vette meg a köpenyeget, hogy az érte járó három forintot meg fogja helyette fizetni. Az első diáknak mindig van bizonyos tekintélye a többi előtt, azért Cserna is engedett a szónak s Petrovicshoz fordult pénzeért. Erre bő alkalma volt, mert Cserna a Petrovics unokatestvérével, Salkovics Károlylyal lakott; másik unokatestvérével, orlai Petrics Somával pedig, akinek szállásán húzta meg magát a teljesen elhagyatott Petrovics, a konviktuson egy asztalnál, egy tálból evett. Zaklatta is bizony pénzeért, valahányszor csak tehette, de Petrovics, aki már akkor egy fejjel magasabbnak érezte magát társainál, a kisebb tanulókkal csak úgy félvállról szokott volt beszélni, bár a szó szoros értelmében elhagyatott koldus volt annyira, hogy egy garasos „markón" — ez volt Pápán a pékczipó neve — egy hétig is eltengődött. Ha Cserna hozzá közelitett, abban a biztos tudatban, hogy három forintját fogja tőle követelni, már messziről kiáltotta: — Semmi közöm hozzád! Én majd Jancsival számolok! És viselte a gallérköpenyeget, nappal mint