Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 19 Gyönyörű, holdvilágos este volt. Egyik diák, Győry Miklós, kit a diákság csak Mikének hivott, a Három rózsáék ketreczéből kirántott egy kappant és a köpenyege aiá fogta; de lábai kilógtak s tisztán lehetett látni a holdvilágnál. Egyszer csak rá kiált Petőfi: — Mike bátyám, mit visz a köpenyege alatt, édesgyökeret? Volt erre kaczagás, Mike pedig egész őszintén felelt: Nem biz én, Sándor, hanem hízott kappant! Még azon este összeült az ifjúság becsületbírósága s az édes gyökeret haza kellett Mikének szállítani, mert ily komisz dolgokat nem tűrt az ifjúság. A bús magyarKa. Katona korában egyszer olyankor ment Orlayhoz, midőn éppen egy elbizakodott úrfi látogatója volt, akiknek társaságában amúgy is mogorva szokott lenni. A vendégnek feltűnt ez a körülmény s tréfálkozva bús inagyarkának nevezte őt. Petőfi e szóra föllobbant, mint a puskapor. — Tudja ön, kik voltak azok a bús magyarok ? — kiáltott rá. — Ha nem tudja, majd megtanítom én, hogy máskor tudja, kinek oszsza ezt a czimet! Mire forma szerint megtámadta, s a vendég menekülni volt kénytelen. 2*