Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

30 Petőfi-Könyvtár — Ha kíváncsi rá tanár úr, tessék! — válaszolt Petőfi és átnyújtotta újdonsült költeményét. A tanár olvasni kezdte s amint sorról-sorra tovább haladt, arcza lassankint megszelídült, majd meglepődést árult el. Mikor pedig végére ért a költeménynek, két könnycsepp gördült végig az arczán és ezekkel a szavakkal adta vissza a papírlapot : — Haladjon ön csak ezen az uton, és én fogadom, hogy a mathezisból soha fel nem hívom. Ugy is lett. Csacsi a tanteremben. Más alkalommal Cziborral, a filozófia tanárával volt egy kis kalandja. Az igaz, hogy ebben a kalandban inkább az egész VII. osztály szerepelt, mint ő; de a tréfa gondolata tőle eredt. Czibort ridegsége és zárkózottsága miatt senki se szerette a diákok közül. Ugy szólván állandóan hadi lábon állottak vele. Szívesen kaptak minden olyan alkalmon, amikor megbosszanthatták. Egy alkalommal annyira kihozták sodrából, hogy előadás közben a faképnél hagyta őket. Történt egyszer, hogy órája előtti szünet alatt egy csacsi tévedt a kollégium gyomverte udvarába. — Vigyük fel Czibor órájára! — indítványozta Petőfi. Az ötlet általános helyesléssel találkozott s a