Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 153 Petőfi? Te vagy? Az én nevem K-y. Átölelték egymást, összecsókolództak s a vendéglőben nagyot ittak. Most már maga kívánta, hogy fogadja el tőle emlékül fegyverét; de Petőfi visszautasitá. Midőn előállott a biztos könnyű kocsijával a két tüzes paripa, K-y felajánlá Petőfinek, aki el is fogadta s a bucsucsók után a lovak elvágtattak. Nem sokára betoppan a biztos haragtól kigyúlt arczczal s heves szemrehányást tesz neki, hogy barátságával visszaélve egy rakonczátlan embernek engedte át az ő kocsiját. Uram, bocsásson meg, nem tehettem másként. Ö fontosabb ügyben utazik, mint én. Aztán meg ő Petőfi. Mit mond? Petőfi? Az lett volna? Ö az én Schillerem, Göthém, Kleistom, Uhlandotn !... Olvastam, bámulom müveit. Nekem is megvannak. No, uram, üzenje meg neki, hogy lovaimat is neki adom, csak hogy láttam, veszekedhettem a legnagyobb magyar költővel! (Kenyérvizy följegyzése.) Amért oly hamar Kiürült. 1849-ben, egy forró nyári napon Szitáskeresztúr piaczán két közhonvéd verekedett. Azaz hogy csak egyik verekedett, hatalmas pofokat osztogatván a