Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

142 Petőfi-Könyvtár Bem arczKépe. Az erdélyi hadjárat alatt Erzsébetvároson találkozott Petőfi Mezei Józseffel, a korán megvakult költő festővel. Ez volt az első szava : — Hoztál-e magaddal festéket, Józsi, mert az öreget le kell festened! Mezei azt felelte, hogy vizfestéshez való szereit mindig magával hordja. Másnap elmentek Bemhez a tisztikarral, hogy fölkérjék, engedné magát lefestetni. Nem volt rá birható. Egész ostrom alá fogta a tisztikar, de hasztalan. — Kívánjanak uraim bármit, csak ezt ne, felelte a szürke generális. Petőfi Mezeihez hajolt és egész elragadtatással súgta oda: — Pedig de nagyszerű egy pofa, te Józsi. Nézd csak a pofacsontját, hogy kiáll a szeme alatt: kulacsot lehetne rá akasztani! (Mezei följegyzése.) Az érdemjel. A szabadságharczban tudvalevőleg Petőfi is tevékeny résztvett a harczmezőn is Bem mellett az erdélyi hadseregben, eleinte mint százados, későob Bem őrnagygyá léptette elő s érdemjellel is kitüntette. Az öreg tábornok saját kezével tűzte mellére, még pedig balkézzel, mert sebet kapott jobbja még fel volt kötve s ezenközben igy szólt: