Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 139 daczczal fitogtatni akarta volna, hogy ruhára nézve ő az egyetlen magyar a fővárosban. S habár némelyek eszelősnek, mások Peleskei nótáriusnak csúfolták, nem sokat törődött vele, hanem csaknem egy évig járt ebben a nemzeti viseletben. (Vahot Imre följegyzése.) Egy emléKvers születése. Egy köztiszteletben álló család Pestre jővén, találkozott Lisznyai Kálmánnal, akit még Pozsonyból ismert s azt is tudta, hogy Petőfinek jó barátja. A család művelt lelkű leánya, Malonyai Emma, Petőfire terelte a beszéd fonalát s elmondta, mennyire szereti költeményeit, végűi pedig abbeli óhajának adott kifejezést Lisznyai előtt, hogy nagyon szeretné Petőfit személyesen is ismerni. Lisznyainak meg is kellett Ígérnie, hogy még aznap délután bemutatja náluk. Lisznyai a „ Vadászkűrt"-ből, hol a család szállása volt, tüstént Petőfi lakására sietett. — Pajtás, jöjj velem tüstént: egy szép angyal kiván veled megismerkedni. — Nem megyek, — válaszolta Petőfi egyszerűen. — Dehogynem jösz! Megígértem, hogy elviszlek. — Hogy merted megígérni tudtomon kivül? Én nem mehetek. Hanem végül mégis engedett a sok kérésnek, s félórával később a „Vadászkürt"-ben voltak. Amint a hölgy meglátta kedvencz költőjét, nem