Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 133 Használd te ezt okosabb dologra! Nekem, druszám, annyi most a pénzem, hogy nem tudok vele mit csinálni. Köszönöm, de ajándékot nem fogadok el még tőled sem ! — mondá Petőfi büszkén. Azzal letette az összeget az asztalra s elment. (Teleki följegyzése.) A Költő jó szive. Egy napon Bem Kurcznak, aki hadsegéde volt, valami jelentést mondott tollba. Ezalatt Petőfi egy tábori széken ült gondolataiba merülve. Bem nem szerette, ha ilyenkor háborgatják. Félt, hogy valami csacska ember ellesi és dobra üti jelentéseit. Hanem most mégis megzavarták. Egy foglyot hoztak. A jelentést tevő káplár állásba vágta magát. — Jelentem alássan, tábornok űr, hogy ezt a foglyot lopáson kapták a szászok. — Ismét! Ki vádolja? — A helység birája. Hol van ? — Odakünn. — Szólítsd be ! A tábornok kikérdeztette hadsegédével a gonosztevőt s szembesítette a vádlottal. — Igaz, hogy ennek az embernek elloptad egy sajtját ? — Nem tagadom.