Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

12 Petőfi-Könyvtár gyanúja kis szomszédjára esett. Megleste aztán s a gyerek valóban az ő poharába töltötte át a bort oly ügyesen, hogy senki sem vette észre. Salkovics ismervén az apa szigorúságát, nem szólt, csak elmosolyodott. Ezt észrevevén és csint sejtvén Petrovics addig faggatódzott, inig Salkovics mégis elmondta s csak nehezen birta visszatartani az apát, hogy fiát keményen meg ne fenyítse. Ebéd után aztán a gyereknek, a család nagy derültségére, a tiltott élvezettől széles jókedve kerekedett. A szürhe ruha. Petrovicsék rendes vevői voltak, mig Szabadszálláson laktak, Heisler ruhakereskedőnek. Petrovicsné ott vásárolta férjének és kis fiának a kész ruhát. Egy nap Petrovicsné Sándor fiával újra vásárolni ment a ruhásboltba. Azt mondta, hogy Félegyházára költöznek s ez az utolsó ruha, amit Heisleréktől vásárol a fia számára. Mig Heislerné választás végett Petrovicsné elé rakta a ruhákat, a kis Sándor keresztbefont karral mereven nézelődött az üzletben. Eközben Petrovicsné egy szürke kis ruhát emelt föl s a fiának nyújtotta, hogy próbálja fel. A fiu a szürke ruha láttára „nem"-et intett a fejével, majd arra kérte anyját, hogy más szinü ruhát vegyen neki, mivelhogy a szürke ruháért pajtásai kigúnyolnák. — Hát aztán már minek gúnyolnának ki? kérdezte tőle Heislerné.