Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 119 Petőfi mint Képviselőjelölt. Az 1848-iki követválasztást megelőző napok egyikén lement Petőfi Kunszentmiklósra feleségével s hajdani iskolatársához, Bankos Károlyhoz szállott, aki ebédet adott tiszteletükre. A társalgás természetesen a választásról folyt. Petőfi nemcsak hallgatag, hanem komor volt. Akkor látszott kissé felvidulni, mikor felesége hozzá hajolva, csókot lehelt halvány arczára s oda súgta, de úgy, hogy mindnyájan meghallhatták : — Sándor, megbukunk! Biz az meglehet, — mondá Petőfi, — de ha elvesztem is a követséget, megmaradsz nekem te, én imádságom! A különféle tervezgetések közt valaki azt indítványozta, hogy jó volna, ha Petőfi leutaznék Szabadszállásra s ott a néphez beszédet intézne. — Én is gondoltam már erre, — válaszolt Petőfi, beszéltünk is róla Bankos barátommal; de ő ellenzi. Azt mondja, hogy a szabadszállásiak rendkívül ingerültek, még valami bolondot csinálnának. Pedig szeretném megmagyarázni nekik, mit kell érteni a fatális „fejsze" alatt. Petőfi tudniillik proklamácziót intézett választóihoz s abban egy helyen azt mondja, hogy a haza fáján sok haszontalan, káros hajtás van, ő, — t. i. Petőfi, — lesz a fejsze, mely azokat levagdalta. Erre felfortyantak a szabadszállásiak: — Tuskóknak tart bennünket? Hát csak jöjjön ide az a fejsze, majd vasvillával fogadjuk. Erre a fejszére czélzott Petőfi.