Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 109 hanem össze-vissza csókolták Petőfi borzas fejét. Az elragadtatásnak és lelkesedésnek nem volt hossza-vége. (Degré Visszaemlékezéseim.) Petőfi mint Keresztapa. Petőfi és Jókai egyik közös barátja feleségének fia született, akinek keresztapául meghitták a két poétát. A keresztelő napján meg is jelentek a megszaporodott családnál s elmentek a gyerekkel meg a bábával a templomba. A keresztelő pap oda szólította őket a keresztelő medenczéhez. Csak akkor szeppent meg Petőfi, mikor azt mondták neki, hogy vegye kezébe a felavatandó ifjú honpolgárt. Ezt ő még nem próbálta soha. Illet a kezébe a pólyás csecsemő rettenetes képen. Amellett szepegett szörnyen, hátha sirni kezd a baba, vagy pedig eltalálja ejteni. Aztán felszólították, hogy térdét meghajtva az oltár zsámolya előtt, mondjon el a gyermekért egy Miatyánkot. Azt elimádkozta szépen. Ekkor a főtisztelendő úr a szertartás szerinti három kérdést intézte a csecsemőhöz: — Ellent mondasz-e a Sátánnak és az ő incselkedéseinek ? A bába meglökte Petőfit, hogy feleljen rá. Csak „igen-t" kellett rá mondania. E helyett azt felelte : — Nem.