Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

100 Petőfi-Könyvtár mézes hetekre, kilencz szép uj máriáshuszast adott Pila Anikónak s azzal szélnek eresztette, hogy ő se legyen szemtanuja az ő szerelmi boldogságának. Később Anikó kóbor atyafiak miatt a csendbiztos elé került. Megtudta ezt Teleki s csak annyit mondott a csendbiztosnak: — Petőfié volt! — rögtön szabadon bocsátották. Egy sugara ennek a csillagnak olyan varázszsal bir e földön, hogy rabokat kiszabadít. (Jókai M. följegyzése.) A süldőlány óhaja. Szendrey Júliával már jegyben járt Petőfi, midőn egy alkalommal egy szatmári családnak volt szívesen látott vendége. Két leány volt a háznál, Kitta és Berta. Ez utóbbi alig 14 éves, ábrándos, szelid szőke szépség, a gyermeki naivság vonásaival arczán. Petőfi azt találta mondani ennek a szőke angyalnak : — Ha Júliámat oly nagyon nem szeretném, önnek lábaihoz borulnék, hogy imádjam! — Engem ugyan ne imádjon! — vágott vissza a kis pöszke, — mert énnekem maga úgy se kellene; hanem ha maga olyan nagy költő, hát irjon nekem egy verset, de mindjárt; hadd látom, hogy csinálja ? Petőfi tüstént tollat fogott s csak arra kérte a leányt, hogy üljön ott előtte, amig megirja költeményét, hogy arczárói gyújthassa meg költői fellángolását.