Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A Sass-család

A Sass-család 47 amikor jó anyám a nagyot, a halhatatlant is édes uramöcsémnek szólította. Mondom, nem tudom eléggé meghálálni, hogy önben megtaláltam a nagylelkűt, ki a nemzet dicsőségének átélt eseményeit oly lelkesedéssel igyekszik a múltból fáradhatatlanul fölkutatni és kegyelettel összegyűjteni. Hányszor, de mennyiszer beszéltem el én mindezeket (nem hiúságból) olyanok előtt, akik tisztelői és kegyelői Petőfinek, de szavam mindenkoron a pusztában hangzott el! Isten, a jó Isten, ki a szivekbe lát, megkönyörült rajtam. Megértem azt az időt, hogy megáldva hosszú élettel, mielőtt síromba térnék, megtaláltam a rokonleiket, aki szívem érzelmeinek rezgését oly nemesen fogta föl. Az én Istenem áldja meg érte ezerszerte. Itt küldöm, kezeibe teszem le az előttem oly véghetetlen értékkel bíró elsárgult virágot, amelyet Petőfitől kaptam. Úgy küldöm, ahogy abban az időben, 56 év előtt, elhelyeztem. De úgy-e, már oly hosszúra nyúlt levelem, hogy utóbb is terhére leszek? De hát az öregasszony olyan, hogy ha csütörtökön kezdi, szombaton végzi levelét. Aztán nincsen ám olyan szabad röpte már a 74 éves léleknek! Még egyszer az Isten áldását kérve buzgó fáradozására, vagyok a legmélyebb tisztelettel özv. Török Józsefné, szül. Sass Erzsi.