Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Petőfi szerelme és házassága

Petőfi szerelme és házassága 93 tillát viselt. A kápolnában az emiitetteken kivül jelen voltak még az uradalom tisztjei és családtagjai. Az esketési szertartást Kallós István erdődi lelkész végezte. A szertartás után Petőfi fölkisérte Júliát lakosztályába, ahol már készen várta őket a reggeli. Reggelizés közben Júlia Sass Károlynak és Lauka Józsefnek egy-egy virágszálat adott emlékül menyasszonyi koszorújából. Sass Károlynak külön megköszönte ügyükben tett fáradozásait, s egy emléklapot adott át neki, melyre ezeket irta: „Az önzetlen jóbarát olyan, mint a csillag. Ragyogva világit. Az ön barátsága is ilyen csillag életem égboltozatán. Petőfiné." Ez volt az első irás, amelyet Júlia, mint Petőfiné irt alá. Reggeli után Júliagyorsan becsomagolta holmiját, mire a fiatal pár a jelenvoltak kíséretében lement a várudvarban rájuk várakozó hintóhoz. Itt megjelent Szendrey is, aki átölelve leányát, zokogva búcsúzott el tőle. Majd odaállt a vár kiskapujához és miközben Júlia és Petőfi elbúcsúztak Szendreynétől és Júlia testvérétől, Maritól, az apa a bánattól megtörten állt a kapuban. Ezt a pillanatot akarta Petőfi felhasználni, hogy Szendreytől elbúcsúzzék, de Szendrey feléje sem nézett. Petőfi erre szokott modorában fölkaczagott és bucsu nélkül otthagyva Szendreyt, felszállt a négyes hintóra és igy repült szép ifjú feleségével a szerelem tündérkertjébe, Koltóra, „hol édes, de oly édes heteket töltének, amilyen boldogságot halandó álmodni és elbirni nem képes!"