Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Petőfi szerelme és házassága

Petőfi szerelme és házassága 89 betessékelte a folyosóról nyiló ebédlőbe. A költő előadta látogatásának okát, kijelentve, hogy Júliát mindenáron feleségül óhajtja venni. Szendrey indulatos hangon válaszolt: — Nem önnek neveltem leányomat. Önnek nem adom oda. Kíméljen meg bennünket látogatásaitól. Petőfi fölemelte daczos fejét, szúró tekintetet vetett Szendreyre, s határozottan kijelentette, hogy addig ő innen egy tapodtat sem megy, mig Júliával nem találkozik és vele nem beszél. Szendrey erre Petőfivel leánya szobájába ment, ahol Júlia aggodalmas arczczal az ablakmélyedésben ült. A költő a szobába lépve, üdvözölte őt, de midőn keze után nyúlt, Szendrey elkapta a leány kezét, kisietett vele és becsapta az ajtót. Petőfi maga maradt a szobában. Miután Júliát elzárták előle, kijött a szobából a folyosóra és egy oszlophoz támaszkodva hangosan zokogott. E jelenetnek szemtanuja volt Sass, aki némán figyelte a történteket. Ilyen jelenetek többször ismétlődtek. Szendrey mindent elkövetett, hogy Petőfi és leánya találkozását megakadályozza. De hasztalan volt minden intézkedése, mert a fiatalok mégis találtak módot a találkozásra és újból örök hűséget esküdtek egymásnak. Végre Júlia szülei, hogy időt nyerjenek a végső felelet megadására, egy határnapot tűztek ki. A kitűzött határidő azonban még el sem mult, midőn Szendrey már tudatta a költővel, hogy szándéka megmásíthatatlan.