Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)
Apróságok
164 Petőfi-Könyvtár makrapipa. „Jószágait" — mint ahogy azokat ő maga nevezte — tisztán tartotta és mindegyiket dohányzacskóval szerelt föl. Gyakran olyan nagy füst volt a költő szobájában, hogy keresni kellett őt a sürü füstgomolyagban. Versírás közben is folyvást pipált. Hátratett kézzel járt föl-alá a szobában, majd leült Íróasztalához, leirt egy-egy versszakot, aztán újra folytatta sétáját makrapipával a szájában ... A szabadságharcz után Szendrey Júlia férje pipáit Petőfi Istvánnak adta emlékül. Azokból való az itt bemutatott pipa is, melyet az ötvenes évek elején Petőfi István azzal a kijelentéssel adott át barátjának: Ujházy Ferencznek, hogy az bátyjának legkedveltebb pipája volt. * Hutyrai Ferencz debreczeni polgár beszélte el az alábbi mulatságos kis történetet. Midőn Petőfi Pápáról Debreczenbe jött, mielőtt rendes szállásra akadt, egyetlen ismerősénél és barátjánál: Pákh A1 bérnél talált barátságos fogadásra. Pákh készséggel osztotta meg szerény lakását Petőfivel, ki jól érezte magát barátja társaságában. Egy este éppen lefeküdni készültek, mikor Pákh, aki az ablaknál állott, boszusan felkiáltott: — No, az éjszaka nem hunyjuk be a szemünket ! — Hogy érted ezt? — csodálkozott a költő. Világos. Nézz oda arra a fiatalemberre,