Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Apróságok

154 Petőfi-Könyvtár Szendrey Júlia fülig pirult a háziasszony e megjegyzésére, s hirtelen visszavágott, mondván: — De Petőfi Sándornak az is jól áll ! Mezőtúron lakik özvegy Mészáros Endréné (a volt polgármester özvegye). A negyvenes években, Mészárosné, atyjának a Csillagos (most Rákóczi) utczában levő házában a nyitott ablakon kikönyökölve, látta, hogy egy, fehér vászonnal behúzott „ernyős szekér közeledik. A szekér elé három sovány gebe volt fogva, s a nagy sárban éppen a házuk előtt akadtak meg. Hasztalan biztatták a gebéket, a szekér tengelyig befúródott a sárba, s nem lehetett helyéből kimozdítani. A szekéren a parasztgazdán kivül egy hanyagul öltözött, nyúlánk fiatal ember ült, aki látván a helyzetet, leugrott a szekérről, s a szomszédos „Dobogó" vendéglőbe ment, hol a belépő idegent az ott borozgató mezőtúri urak erdélyi diák"-nak nézték. Az idegen nagy elkeseredéssel szólt a rettentő sárról, mely utjukat megnehezíti és segítséget kért a vendéglőstől. Mikor aztán az urak megtudták, hogy az idegen Bonyhaiékhoz Szendrey Júlia sajátkezű aláírása.