Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Apróságok

Apróságok 147 ünnepelt költői „triás"-on kiviil Vandrák András és Krayzell András nagynevű tanárok, nemkülönben a hazafias nőegyesület több előkelő tagja: Kósch Lajosné, Lehóczky Jenőné, Strohriegel Andrásné stb. Beszélgetés közben szóba került a többi közt az akkor hírneves operaénekesnő, Schódel-Klein Róza, ki abban az időben a Nemzeti Színházban Pesten aratta fényes babérjait. Az asztaltársaság valamelyike egyenesen Petőfihez fordult, provokálva mintegy a költő müizlési Ítélkezését az operaénekesnő remeklése felől, mire a költő szórói-szóra ezt válaszolá: — Mit nekem Schódelné ? Ha én szép éneklést akarok hallani, hát kimegyek az erdőbe és ott hallgatom a csalogányt! . . . Ez a meglepő nyilatkozat a jelenvoltaknál meglehetős derültséget keltett, pedig komolyan mondá, amit mondott: arczkifejezése, hanglejtése és egész magatartása komoly volt. Id. Sztehlo János, aki akkor szintén jelen volt a társaságban, azt mondja, hogy a költőnek ez a rögtönzött kijelentése nem kitérő válasz volt, nem is műbirálat a hírneves művésznő ténykedésének művészeti becse vagy értéke fölött, csakis a természet fiának és népköltői érzékének közvetetlen megnyilatkozása, s mint ilyen, a maga nemében nagyon érdekes és igen becses. Id Sztehlo egyébként Petőfit csak egyszer látta, a föntirt alkalommal, de azt élete legkiválóbb emlékei közé sorolja. Petőfi megjelenése, 10*