Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)
Petőfi ládája
PetŐíi ládája. Ki ne ismerné Orlai Somának azt a képét, melyen Petőfi egy szegényes, hideg szobában, ládán ülve, egyik kezét égő pipáján melengeti, mig a másikban lúdtollat tart és a „Boldogtalan voltam" kezdetű költeményét irja. Ez a közismert kép abból az időből ábrázolja a költőt, midőn az 1843 44-diki telet éhezve, fázva, betegen egy szegény, de jó öreg asszonynál: özvegy Fogas Józsefnénál húzta ki Debreczenben. Hajh Debreczen, Ha rád emlékezem ! Sokat szenvedtem én te benned . . . Olyan elhagyatott kis vándorszínész voltam — irja „Úti rajzai"-ban — kire se Isten, se ember nem nézett, nem ügyelt. Ezen a képen látható láda volt a költő egyedüli atyai öröksége, melyet a szülői házból nagy vándorutjára vitt. Kevés ruháján és könyvein kivül egyéb nem volt abban. Ami kincse volt, azt nem a ládában, hanem a szivében hordta, miként irja is:
