Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Két özvegy

Két özvegy 123 kit, csupán azt az egy dolgot említem meg, hogy mikor férjem halála után atyám házához visszatértem, a pokol kínjait kellett elszenvednem. Atyám keserű szemrehányásokkal illetett, aztán elém dobott egy százas bankót: Itt van, szerencsétlen leányom — mondá izgatott hangon, eredj világnak és keresd vele az uradat . . . És én mentem és kerestem és kutattam az uramat, de sehol és soha többé nem találtam meg . . . Hidd el — végezte beszédét Júlia én meghaltam már egyszer . . . És igaza volt. Petőfi Juliskája a költővel együtt halt meg a segesvári csatatéren ! * A „Vasárnapi Újság" 1868 évi szeptember 13-iki számában a következő gyászhírt közölte: f (Szendrey Júlia, Petőfi özvegye,) utóbb Horvát Árpádné, folyó hó 6-án 39 éves korában elhunyt. A boldogult mint irónő is magára vonta a közfigyelmet; mindjárt első műve: „Petőfiné naplója", mely 1847-ben, házassága első évében, az „Életképek" hasábjain látott napvilágot, nagy feltűnést okozott; később több csinos lyrai költeményt bocsátott közre, kitűnően forditá Andersen meséit, s utoljára lapunkban közölt két eredeti regét. — Felejthetetlen nővére Mária, Gyulai Pálné, épen két év előtt történt gyászos elhunyta után a gyönge nő csakhamar súlyos betegségbe