Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A költő öcscse

A költő öcscse 109 létünk alatt a jobbmódú házaknál is szivesen adnának szállást. Főbb tisztjeink igen becsületesen bánnak velünk, nyíltan mondhatjuk, ily egyének vezérlete alatt szivesen szolgálunk hazánknak s örömmel és bátran megyünk bármi veszedelem ellen. Ég velünk! Szerető öcséd: István. István a szabadságharczot végigharczolta és kapitányságig vitte. Bátyjával anyjuk temetésén találkozott utoljára. A szabadságharcz után az osztrákok katonának sorozták be és 1850-ben Schleswig-Holsteinba küldték, ahonnan egy év múlva szabadságolták. Ekkor P. Péterváradra ment, s folytatta mesterségét: a mészárosságot. 1852 nyarán Pesten, hol bevásárlások végett időzött, Pataky emigrácziói ügynök kézrekeritett listája alapján elfogták és a teresienstadti fogházba hurczolták. Itt három évig raboskodott, miközben megismerkedett Bőm János mérnökkel. Bőm beszélte, hogy István a fogházban minden idejét az önművelődésre fordította. Folyvást irt és olvasott. A fogházból való kiszabadulásuk után élénk levelezést folytattak egymással István és Bőm János. István sokat panaszkodott leveleiben, hogy nem tud megfelelő álláshoz jutni s ez okból kéri „keserű kenyeres pajtását",* ha valahol alkalom kínálkoznék: ne feledkezzék meg róla. * Igy szólították egymást a fogházban.