Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

Most pillanatnyilag megint kissé nyugtalan vagyok, a világ állapota annyira kétértelmű. Csak még annyit akarok mondani, hogy találkoztam Klinger Palival, jól van ő is, családja is. Sajnos eddig csak pár szót tudtam beszélni vele. Ma felvettem a nyugdíjamat. Az elmúlt héten egyszer-kétszer dolgoznom is kellett. Hát Isten veled, édes egyetlen, legközelebbi vasárnap, ha igaz! T. 144. SZERB ANTALNÉNAK 1944. szept. 10. Édes Bucusom, talán még sosem hiányoztál annyira, mint ma, de mégis örülök, hogy nem vagyunk együtt, mert megint nagyon ideges vagyok, oly bizonytalan minden, és a munkaszolgálat is már az idegeimre megy, talán főképp azért van ilyen míszem. Szeretnék melletted heverni a páros recamién, cigarettázni, olvasni, hallgatni a dumádat, szóval embernek lenni. Megint állandóan csúszkál bennem egy ki nem sírt és talán ki sem sírható sírás, „um andere, um dich und um mich"; hogy költőt is idézzek. Iritöl nagyon kedves, hogy Bandi dacára kijött hozzám, külön köszönd meg neki. Egyébként ami tényszerű újság van (nem sok), elmondtam neki. Bucusom, már jövő héten találkozunk ugy-e, addigra talán megint kedvező szelek fújnak, és jókedvűek leszünk. Csókol és imád T. 145. KOVÁTS ALBERTNEK

278 [Bp.], 1944. okt. 25. Kedves Magdi és Berci, jól megvagyok, a Romil nevü zománcgyárban van most a hivatali helyiségem, és nincs semmi keserűség a szívemben. Kézcsók, üdvözlet Tóni